Drámapedagógia

Középpontjában a cselekvésen, ezen belül is elsősorban a dramatikus cselekvésen keresztül megvalósuló tanulás áll. Kaposi László definíciója szerint: a dráma olyan csoportos játéktevékenység, amelynek során a résztvevők képzeletbeli (fiktív) világot építenek fel, majd ebbe a képzeletbeli világba szereplőként vonódnak be. A fiktív világon belül ugyanakkor valós problémákkal találkoznak, s ezekből a találkozásokból valós tudásra és tapasztalatra tesznek szert. Annak ellenére azonban, hogy dráma a színház eszköztárát alkalmazza, a drámapedagógiai tevékenység a nevelés folyamatát hangsúlyozza, amelynek nem feltétlen velejárója a résztvevők által közönség előtt bemutatott előadás.

Jellemző tevékenységtípusai – Gavin Bolton angol drámatanár felosztásában – a következőek:

    A, szabályjátékok
    B, dramatikus játék
    C, színház
    D, tanítási dráma

Az utóbbi dramatikus tevékenységtípus kiválóan alkalmas egyes szaktárgyi tudásterületek feldolgozására. Ezt szolgálja a világhírű angol drámapedagógus, Dorothy Heathcote által kidolgozott szakértői játék, a szerep gördítése, és a megbízatás modell is. Egyre ismertebb a Cecily O'Neill nevéhez kötődő folyamatdráma is.

A dráma fő célja a megértésbeli változás előidézése.

(Annak megértésében kell előrelépnünk, amiről az adott, konkrét esetben a dráma szól). A főcélt rövidebb időtartamokra szóló - ideiglenes - célok leválthatják. Ilyenek például a következők:

•     a dráma formanyelvének tanítása,
•     nyelvhasználat fejlesztése,
•     a csoportos tevékenységet akadályozó közösségi problémák megoldása,
•     a drámához szükséges képességek fejlesztése.